Pár percig még feküdtem az ágyban, és az éjszaka történteken gondolkodtam. Nem bírom nélküle. Rohantam, ahogy csak tudtam. Az ajtóban értem utol.
- Valamit tudnod kell! - kaptam el a karját majd magam felé fordítottam. - Én nem játszani akarok veled, én olyan rettenetesen szeretlek, hogy én nem játékot, hanem valami nagy, komoly, szenvedélyes, halálos dolgot akarok. Én nem kívánom, hogy szeress, hiszen nem is szerethetsz. Én csak azt szeretném, ha olyasvalaki lehetnék melletted, mint a hajdani királyok apródjai. Hogyha bármilyen rosszkedvű is vagy - számomra mindig legyen egy mosolyod. Hogyha bármennyire elfoglal a munka és más gond, azért ne haragudj, ha én telefonálok. Persze jó volna, ha mindig melletted lehetnék...
A térdedig se érek... Hát nem tehetek mást, mint hogy ellesem a hangsúlyaidat, utánzom a mozdulataidat, átveszem a hanglejtésedet, és ha erre sincs mód: akkor rád gondolok. Beérem ennyivel. - könnyes szemekkel néztem fel rá. Az ő szemeiben is ott csillogott valami. Talán néhány kósza könnycsepp. Utoljára magához szorított, és egy szót suttogott a fülembe.
Visszajövök."
Tartalom:Befejezett(30 fejezet)
Link:http://letmebeyourfirstluv.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése